Fotózás egy hideg téli napon a Tóth Árpád sétányon
Talán sokan úgy vannak a téllel már január végén, hogy legszívesebben elmenekülnének valahová, ahol meleg van és napsütés megvárni a tavaszt, amikor már nem kell fűteni az otthonukat és vidám madárfüttyre ébredhetnek reggelente. Valójában nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek hajlamosak vagyunk látni. A tél kitűnő lehetőség arra, hogy magunkkal foglalkozzunk, tervezgessünk, álmodozzunk. Erre pedig egy kellemes séta is lehetőséget adhat egyik kedvenc útvonalunkon a városban, hallgatva a friss hó ropogását a lépteink alatt, figyelve a belső hangokra, néha elbámészkodva, elkalandozva. Így pezsdül fel a vérünk, tisztul ki a tüdőnk és szellőzik ki a fejünk. Utána meg jöhet egy forró tea, esetleg forralt bor bekuckózva a kedvenc helyünkre a lakás legmelegebb szegletében.
Januárban csatlakoztam Gyöngyvérhez, hogy séta közben készítsek róla néhány hangulatos képet. A fotókat nézegetve arra jöttem rá, hogy egy szürke téli nap is lehet ugyanolyan vidám, mint egy napsütéses nyári, ha elég kíváncsiak és nyitottak vagyunk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a havas táj örömeit.
Továbbra is úgy tartom, hogy a kültéri fotózásnak nem szabadna vége szakadjon a tél beálltával. Stúdióba menekülés helyett érdemes előkeresni a legmelegebb kabátunkat, puha sálat, bunda sapkát, vastag kesztyűt és kimenni a szabadba. Sokkal kellemesebb élményben lesz részünk, mint zárt térben és közben még mozgunk is egy keveset.
