tél

2 min read

Fotózás egy hideg téli napon a Tóth Árpád sétányon

Talán sokan úgy vannak a téllel már január végén, hogy legszívesebben elmenekülnének valahová, ahol meleg van és napsütés megvárni a tavaszt, amikor már nem kell fűteni az otthonukat és vidám madárfüttyre ébredhetnek reggelente. Valójában nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek hajlamosak vagyunk látni. A tél kitűnő lehetőség arra, hogy magunkkal foglalkozzunk, tervezgessünk, álmodozzunk. Erre pedig egy kellemes séta is lehetőséget adhat egyik kedvenc útvonalunkon a városban, hallgatva a friss hó ropogását a lépteink alatt, figyelve a belső hangokra, néha elbámészkodva, elkalandozva. Így pezsdül fel a vérünk, tisztul ki a tüdőnk és szellőzik ki a fejünk. Utána meg jöhet egy forró tea, esetleg forralt bor bekuckózva a kedvenc helyünkre a lakás legmelegebb szegletében.

Januárban csatlakoztam Gyöngyvérhez, hogy séta közben készítsek róla néhány hangulatos képet. A fotókat nézegetve arra jöttem rá, hogy egy szürke téli nap is lehet ugyanolyan vidám, mint egy napsütéses nyári, ha elég kíváncsiak és nyitottak vagyunk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a havas táj örömeit.

Nyitottnak lenni jó...
Lehet, hogy úton találkozunk egy szeretnivaló szőrmókkal...
Lehet, hogy elmélázunk...
Lehet, hogy megpihenünk...
És az is lehet, hogy ha szerencsések vagyunk, akkor találunk egy mini hóembert úton haza :)

Továbbra is úgy tartom, hogy a kültéri fotózásnak nem szabadna vége szakadjon a tél beálltával. Stúdióba menekülés helyett érdemes előkeresni a legmelegebb kabátunkat, puha sálat, bunda sapkát, vastag kesztyűt és kimenni a szabadba. Sokkal kellemesebb élményben lesz részünk, mint zárt térben és közben még mozgunk is egy keveset.

Báró Mónika

Báró Mónika

A fénykép lenyomat a múltból és üzenet a jövőnek, egy pillanat alatt jön létre és örökké tart.