Intimitás anya és lánya között
Fotósként bármikor érhetik az embert különös felkérések. Legutóbb Nóri keresett meg egy nem mindennapi ötlettel, amelyet meg is valósítottunk. A téma nagyon bensőséges és érzelmekkel teli, hiszen a lányával való legintimebb perceit, a szoptatást szerette volna, ha megörökítem otthoni körülmények között, a legtermészetesebb módon. Megtisztelve éreztem magam, hogy engem ért ez a nemes feladat, ezért nem is odáztam sokáig a fotózást, egyeztettünk egy időpontot és belevágtunk.
Az együtt töltött idő nem csak a fotózásról szólt, mert közben történtek a napi dolgok, így én is belesimultam a hétköznapba. Játszottam a kis Lilivel, amíg az anyukája készítette az ebédet. Olyan érzés volt, mintha magam is a család része lennék, mintha magam is beleolvadnék abba az egységbe, amelyet anya és lánya képviselnek. Ebben a hangulatban készültek a képek, belefeledkezve a pillanatba, nyugalomban, harmóniában, sietség és állandó utasítások nélkül.
Néha megpihentünk. Adtunk időt Lilinek jönni-menni, játszadozni és időnként ruhát cseréltünk rajta, hogy változatosabbak legyenek a fotók. Amíg Nóri öltözött, mi jól elszórakoztunk a kislánnyal. Lili egy rendkívül kiegyensúlyozott, fotogén baba, akivel nem kell megküzdeni egy jó képért. Kimondottan élvezi, ha fotózzák és úgy pózol, hogy közben természetes tud maradni, mert minden mozdulata és gesztusa a pillanat teljes átéléséből fakad, huncut játékosságból, gyermeki tisztaságból.
Amikor már úgy éreztük, hogy végeztünk az anya-lánya fotózással, megérkezett az apuka és közösen ebédeltünk. Nem lehetett kihagyni, hogy készítsek néhány képet a kis Liliről ebéd közben. Annyira édesek a gyerekek az asztal mellet, ahogy tanulják a szabályokat és közben rosszalkodnak, játszanak az étellel, amikor már jóllaktak. Született is néhány rendkívül aranyos kép.
Csodaszép délelőtt volt ez, amely meghaladta egy hétköznapi értelemben vett fotózás fogalmát, hiszen közelebb kerültünk egymáshoz: a család beengedett az életterébe; az anyuka beengedett abba az intim térbe, amely közte és a lánya között jelent szoros köteléket az első perctől fogva; én meg beengedtem őket abba a világba, amit a fotózás által élek meg és abba a látásmódba, amit képviselek a képeimmel. Szeretném, ha minden modellemmel kialakulna egy ehhez hasonló bensőséges kapcsolat és a fotós-modell szerepeken túl kibontakozna egy barátság. Ezért is tervezek a jövőben minél több családot úgy fotózni, hogy a mesterséges stúdió körülmények helyett a természetes utat választom és eltöltök velük néhány órát az otthonukban megörökítve hamisítatlan és megindító pillanatokat. Ennek több előnye is van: a fotózás ára kedvezőbb, hiszen nem kell kifizetni a stúdió bérleti díját, csak a fotós munkáját; a képek őszintébbek és nem mesterkéltek, hiszen a modellek otthon vannak és ezáltal természetesebben viselkednek; a fotók háttere egy valós helyszín, a család élettere, amelyre jó lehet visszaemlékezni hosszú évek távlatából :)
Visszatérve a címben szereplő kérdésre a válasz határozott igen.
